A terápia célorientált: a páciens megtanulja kezelni a konfliktusait. Az aktív-analitikus pszichoterápiás módszert a technikai sokszínűség jellemzi; a pszichoanalitikus iskolák elméleti alapelveit elfogadva és részben azokra építve alkalmaz újításokat. Szemlélete szerint az önismeret nem cél, hanem eszköz a páciens számára a hasznos változás elérése érdekében.

A KIP módszerével végzett pszichoterápia lehetővé teszi a terápiás munkát közvetlenül a szimbólumon, majd a képhívást követő megbeszélés, jelentéskeresés által a tudatos síkon dolgozunk tovább. Ez a folyamat lehetővé teszi a korai emocionális hiányok feltöltését, a személyiségszerkezet utólagos érését, és a konfliktus feldolgozásnak a képi síkon való elvégzését.

Különféle módszerekkel éri el a változást a gondolkozásban és viselkedésben, a tartós érzelmi és magatartásbeli javulás érdekében. Készségeket tanít meg, azt, hogyan lehet a páciens önmaga terapeutája. A kognitív terápia önmagában és kiegészítő módszerként is hatékonyan alkalmazható például szorongásos, depressziós és pánik-zavarok esetén, párkapcsolati problémáknál, poszttraumás stressznél.

Lehetőséget ad, hogy a résztvevők rálássanak az őket most foglalkoztató kérdésekre, újragondolják és újrajátsszák a múlt eseményeit, megvizsgálják azokat egy másik szemszögből, új megoldási utakat találjanak. Célja, hogy a visszanyerjék spontaneitásukat, kreativitásukat a problémás helyzetekben.

A hagyományos kognitív viselkedésterápiát azzal egészítette ki, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a pszichés problémák gyermek- és serdülőkori eredetének feltárására, emotív technikákra, a terapeuta-páciens kapcsolatra és használja a módosult tudatállapotot, imaginációt valamint az egyszemélyes pszichodráma elemeket.